Kaposvári lakos vagyok, számomra az itteni egyetem volt a legkézenfekvőbb mód arra, hogy sikeresen össze tudjam hangolni a sportolást a tanulással. Úgy gondolom, ha más városban tanulnék nehezebb dolgom lenne, és nem vagyok benne biztos, hogy ilyen szintű munkát tudnék végezni.
Több felsőoktatási intézményben (ELTE-TTK, BGF, BKF, TPF, HJF) is foglalkozom oktatással részben természettudományos, részben kommunikációs, illetve turisztikai területen. A Kaposvári Egyetemen egyrészt a természetvédelmi mérnökök képzésében lehet velem találkozni óraadóként, illetve ugyancsak Kaposvárott végzett munkatársammal, Malya Pállal együtt gyakorlatvezetőként igyekszünk segíteni a hallgatók gyakorlati ismeretszerzését.
Mezőszentgyörgyi Dávid ÁTK
Okleveles agrármérnökként végzett 1997-ben a Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karán. 2000-ben védte meg doktori (PhD) értekezését a Kaposvári Egyetemen, majd 2006-ban habilitált a Debreceni Egyetemen. 2011-ben címzetes egyetemi tanári címet adományozott részére a Kaposvári Egyetem.
2003-ban került a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Piacfejlesztési Főosztályra. 2004. év végén az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet Állattenyésztési Főosztályára főosztályvezetőnek. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal 2007-es megalakulásakor az Állattenyésztési Igazgatóság igazgató-helyettese lett.
2010. júliusától a Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Államtitkárságának titkárságvezetője.
2011. július 14-től a vidékfejlesztési miniszter megbízásából látja el a VM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézet főigazgatói, egyben a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat főtitkári feladatait.
Ihos József
író-humorista
1975-78-ig voltam az akkoriban még kaposvári Tanítóképző Főiskola hallgatója. Noha a diákévekben mindig a nyári szünidők a legszebbek, mégis szívesen emlékszem arra a „koherens” három évre. Pózolás nélkül mondhatom, hogy a középiskolában bitang rossz tanuló voltam. Azóta is tartom a rekordom a Munkácsy Mihály Gimnázium almanachjában, mivel kilencszer buktam a négy év alatt (még rajzból is). Tulajdonképpen a szerencsének köszönhetem, hogy felvételt nyertem, hiszen az akkori pontrendszer szerint nulla ponttal jelentkeztem a főképp női pályaképet „projektáló” tanítói hivatásra. Mivel a felvételi bizottság egyik tagja (Isten áldja a filctollát!) azt gondolta, hogy ilyen nem lehetséges, ezért egy szemérmes kettest kanyarított a jelentkezési lapomra. Így lettem pillanatok alatt 10 ponttal potenciális aspiránsa az intézménynek. Tanulmányi sikerek, örök barátságok, szökkenő szerelmek, ifjúság hülyöngéssel flambírozott madara stb. Ez mind-mind belefért e néhány röpke évbe. Szerettem Kaposvárt. Ott éltem, ott lettem felnőtt, onnan indultam a nagyvilágba. A „tanképző”, ahogy sokan hívták csupán egy főiskola volt, de nekem Egyetem….egy életre.